Argazkia: Labayru Fundazioa
hincar Es
1 vb. Clavar
sartu, josi (fig.), ziztatu, sastatu/sasta(ka)tu, sast egin, kinatu, zulotu/zulatu (agujerear), tinkatu (apretar), finkatu (fijar); ref. a clavos -(r)i untzeak/iltzeak josi, untzeakaz/iltzez josi | lotu, untzatu/iltzatu, iltzeztatu.
Le hincó la punta del sable en el cuello: Ezpatearen puntea saman sartu eutsan.
Se le hincaron los cristales del suelo en la suela de los zapatos: Zapata-azpiak behearen ganeko kristalakaz josi jakozan.
sin clavar
2 vb. Apoyar con fuerza
ipini, jarri, gogortu, -(r)i eutsi, finkatu, bermatu.
Hincó los pies en el suelo para no caerse: Hankak lurrean finkatu zituen ez erortzeko.
3 vb. prnl. Arrodillarse
belauniko parau/paratu | ipini | jarri, belaunikatu.
Se hincó ante ella y le confesó la verdad: Belauniko parau jakon eta egia autortu eutsan.