Argazkia: Labayru Fundazioa
sublevar Es
1 vb. Enfadar o enojar
asaldatu, sumindu, sutu, haserratu/haserretu, ernegau/ernegatu, amorratu, bere onetik | senetik atera (precedido de gen. reflexivo).
Las formas causativas se crean añadiendo a la raíz verbal -arazo/-arazi y eragin al participio.
Las injusticias me sublevan: Bidebakokeriek neure onetik ateraten nabe.
2 vb., vb. prnl. Rebelar o alborotar
arazotu, asaldatu, aztorau/aztoratu; // sólo [vb. prnl.] altzau/altxatu, matxinatu, oldartu, peroztu, jazarri, jagi/jaiki, errebelau/errebelatu.
El pueblo se sublevó contra los gobernantes: Herria gobernatzaileen kontra altzau zan.